Miért félnek az emberek kimondani azt, hogy “Viszlát”?  Miért maradnak inkább egy olyan kapcsolatban, ami már évek óta csak langyos, állóvíz? Tapasztalatom szerint azért, mert félnek az újtól, de leginkább önmaguktól.

Nem létezik a szakításra jobb időpont, hiába vársz vele!

Nem egy olyan fiatal nő él a környezetemben, aki évek óta szenved a se veled, se nélküled kapcsolatától, mégsem hajlandó változtatni a helyzetén. Csak vár és vár a megfelelő alkalomra, amikor majd könnyebb lesz kimondani, de igazából ez soha nem jön el, és emiatt a legszebb éveit dobja el magától. Pedig a megoldást mindenkinek saját magában kell megtalálnia, és ha egyszer elhatározásra jutunk, azt véghez kell vinni!

Egyáltalán nem lesz könnyű, sőt, pokoli nehéz lesz, de az egészen biztos, hogy sokkal ijesztőbbnek tűnik az új élet gondolata a szakítás előtt, mint miután megteszed.

“De mi lesz velem, mit kezdjek magammal, egyedül?”

Valószínűleg, ahogy átléped a lakás küszöbét a szakítás után, baromira egyedül fogod magad érezni, és az első pár napban, minden este álomba sírod magad. Gyászolsz. De ez nem baj, ez az öngyógyítás része, ez kell ahhoz, hogy tovább tudj lépni. Sokan ilyenkor minden pillanatban igénylik a társaságot, mert így könnyebben meg tudják emészteni a dolgot, de aztán este, az ágyadban fekve, kénytelen leszel egyedül megbirkózni a gondolataiddal, és ez fog igazán előre vinni.

Aztán eltelik pár nap, és azt veszed észre, hogy sokkal jobban vagy! Habár, még mindig képes vagy bármikor sírva fakadni, de nem ez határozza meg a napodat, a munkában pedig újra oda tudsz figyelni.

Ilyenkor arra kell gondolnod, hogy minden egyes pillanattal távolabb kerülsz a fájdalomtól, és közelebb a boldogsághoz. Végre van időd magadra, végre nem kell azért megcsinálnod valamit, mert különben szóvá teszik, végre szabad vagy!

Jöjjön a Bridget Jones!

Nem véletlen, hogy ilyenkor a legsírósabb csajos filmekhez nyúlunk, hiszen ez a mi virtuális gyógyszerünk, ezek adnak reményt arra, hogy egyszer jönni fog egy új, és jobb szerelem. Pár hét múlva, lassan már túl vagy a nehezén és akár már azt is szívesen vennéd, ha a barátnőiddel kimozdulnátok este…

Vajon a férfi is szenved?

Mindez idő alatt vajon milyen lelki hullámvasutat járnak be a pasik? A miénk egyértelműen egy lineáris, felfelé ívelő egyenes, míg az övék egy teljesen megfordított, lépcsőzetes lejtő. Amikor a szakítás után előttük is becsapódik az ajtó, valószínűleg ők is elveszve érzik magukat, mint mi, csakhogy nekik ez a depresszió nem tart napokig, kb egy-két óra alatt letudják. Aztán jönnek a barátok, haverok, és mindent megtesznek azért, hogy egy pillanatig se maradjanak egyedül a gondolataikkal, hiszen felejteni akarnak. Amíg mi a szemünket törölgetve otthon regenerálódunk, ők buliból buliba mennek, és remekül érzik magukat, a lakásukban pedig elszabadul a pokol.

“Amikor valami történik velem, egyből el akarom mesélni!”

Idővel bizony a srácoknál is elérkezik az a fordulópont, amikor eljut az agyukig, hogy mi is történt és emiatt egyre többet szomorkodnak, míg mi inkább már a boldog jövőt látjuk a szemünk előtt. Ilyenkor kéne megállniuk, hogy felhívjanak minket, hiszen az egyből visszalök a padlóra…

Ne hívj, ne keress, jobban érzem magam nélküled!

Végül pedig, amikor te már elengedted a múltat, a sok csalódásnak és félresikerült légyottnak köszönhetően, a férfi akkor jön rá, mit is veszített. De sajnos hiába tárcsázza a telefonszámod, a béküléssel valószínűleg már elkésett.

Ha már nem tudod felidézni az illatát, idegenné vált számodra…

Igaz, a tényleges gyógyulás akár évekig is eltarthat, pláne, ha egy hosszú kapcsolatból lépsz ki, mégis azt mondom, ha helyesen állsz a dologhoz, és tudod, hogy ezt a boldogságodért teszed, akkor az a felemésztő szenvedés nem tart tovább pár pokoli hétnél. Csak foglald el magad, és gyűjtsd olyan új élményeket, amelyekre mindig is vágytál! Most megteheted!

Szóval gondoljátok végig, pár hét keserűség, vagy egy életen át tartó gyötrelem?

Foto by Oláh Martin photography

Hozzászólások