Mitől vonzó egy férfi?

Ha valaki megkérdezett arról, milyen típusú srácok a gyengéim, soha életemben nem tudtam rá konkrét választ adni…persze Zac Efronon kívül! Mégsem állítom, hogy a szexi szőke tincsei vagy a világoskék szeme ejtett rabul, hiszen életben sötét szemű és sötét hajú szerelmeim voltak (tisztelet a kivételnek).

A 90-es évek gyermekeként, én is hollywoodi romantikus filmeken szocializálódtam, amik szépen befolyásolták a szerelmi életem. Igaz, hogy már az oviban is volt szerelmem, de komolyabban csak a kamaszkorba lépve kezdtem el érdeklődni a másik nem iránt. Tudod, ez az az időszak, amikor a Disney Channel-t nézve alig várod, hogy Troy és Gabriella végre megcsókolják egymást, de az életben rohadtul undorítónak találod, pláne, hogy a kiszemelted szája széle még mindig ragad a menzás tejbegríztől. Felső tagozatban persze már komolyabbra fordulnak a dolgok, amikor a napköziben majdhogy két kilométert futsz előle, csak mert ő megszállottan a hajadat huzigálja egész nap.

Mi imponál kamasz korban?

Aztán jön a középiskola… a Disney Channel-t Tuti gimire és Amerikai pitére váltod. Még mindig idióták a srácok, pláne, hogy te már kilencedikben jóval érettebbnek tartod magad, de azért tesi órán fel-felfigyelsz a duzzadó kis bicepszükre. Egyértelmű, hogy az összes lány a suliban egyetlen fiúba szerelmes. Általában sportoló, márkás ruhákban jár, alatta kockás hassal, és ez felhatalmazza őt arra, hogy nagyképűen tudomást sem vegyen a róla áhítozó „kiscsajokról”, akik ettől csak még jobban beleesnek. Természetesen minden buliban ott van és egyértelmű, hogy csak idősebb lányokkal randizik, arról nem beszélve, hogy bármit mondhatsz neki, ő legalább kétszer akkorát kontrázik rá.

Jaj a gimi, csupa külsőség és önértékelési hiba…! Lehetsz te akármilyen jó nő, akkor is arra fogsz bukni, akinek menőbb a társadalmi megítélése, az csak plusz öröm, ha véletlenül nem egy s*ggfej az illető!

Pasi kell!

Az egyetem már más tészta! A gimis traumák ellenére sokan már középiskolában rátalálnak az igazira, viszont még többen a főiskolán, vagy legalábbis abban az időszakban. Persze elkerülhetetlen néhány „kiélős” év vagy hónap, amikor úgy bulizol és azzal, akivel akarsz. Most már minden legális, mindent szabad, és ezzel az illúzióvesztéssel társul a tudat, hogy jó lenne valakivel megosztani a mindennapjainkat. A californiai szörfös srácok helyett inkább a Channing Tatumok jönnek be, akik bármelyik kemény buliban védelmezően ölelnek körül a széles vállaikkal. Picit belekóstolsz, milyen a felnőtt élet, milyen egy összeköltözés, milyen kompromisszum késznek lenni, miközben együtt meghódítjátok az éjszakai életet, nehogy kimaradjatok egyetlen buliból is.

Az apaság szexi!

Habár, minden korszakomból megmaradt valami, például még mindig undorítónak tartom, ha valaki nyilvánosan nyelves csókolózik, vagy éppenséggel imádok Magic Mike féle srácokkal bulizni, mégis más dolgok számítanak, ha a jövendőbelim kiválasztásáról van szó. A jó megjelenésen kívül elsődleges szempont, hogy igenis, legyen jövőképe, önálló férfi legyen, és a jó problémamegoldó készségen kívül nyújtson biztonságot. Nem véletlen, hogy az oltárhoz az apukák kísérik a lányukat, hogy hivatalosan átnyújtsák a menyasszony kezét a vőlegénynek, hiszen onnantól kezdve ő „felügyel” a legféltettebb kincséért.

Érdekes, de ez a gondolat a külsőre vonatkozó ízlésemet is formálta, sokkal jobban bejön a férfias arcszőrzet, a karakteres arc, kisportolt karokkal és vállakkal fűszerezve. Egy ízig-vérig gentleman, akit ha meglátok egy babakocsi közelében, kb dobom is le a bugyimat!

A gyerekcentrikussága belőlem is előcsalogatja az igazi nőt és az ösztönöket, amiknek pár éven belül szeretnék is teret adni…!

Jézusom, most, hogy a végére értem és elolvastam az egészet, megdöbbenve könyvelem el magam felnőtt nőként!

Tetszettek a gondolataim? Oszd meg! :)
  • 35
  •  
  •  
  •  
  •  
  •   
  •  
  •  
  •  
  •  
    35
    Shares

Hozzászólások

2018-01-04T19:10:05+02:00 2018. 01. 04.|Egyéb, Kapcsolatok|