2. Rész

A sorozat előző részét ITT olvashatjátok!

Amikor beléptem a tévé székházába, még nem sejtettem, hogy ez az épület lesz kamaszkorom második otthona, és megannyi élmény színtere! Izgatottság fogott el, de egyáltalán nem rossz értelemben, nem paráztam rá a dolgokra… Egészen addig, amíg át nem léptem a casting szoba küszöbét…

2009. szeptember 5-én a 15 és 18 év közötti tiniket válogatták, én pedig pont 15 voltam. Nem volt konkrét szerep kiírva, a produkció tavasszal és ősszel mindig tart általános meghallgatásokat, és aki ezen jól teljesít, annak a “castingját” rögzítik, és ha később lesz olyan szerep, amire őt el tudja képzelni a producer, akkor visszahívják. Egy szóval elég kicsi arra az esély, hogy egyszer főszerepet kapj, de nem lehetetlen!

Először full elrontottam!

Aznap nagyjából 100 embert hallgattak meg, és ahogy az lenni szokott, sokkal több lány várakozott, mint fiú. Mindenki kapott egy jelenetet, ahol megadták, melyik karakter vagy te, és amikor behívtak a rettegett válogatószobába, egy még ijesztőbb vörös hölggyel kellett előadnod a jelenetet (persze csak akkor és ott ijesztő)! 🙂 Elérkezett az idő, bementem, és leültem a kamerával szemben. Hirtelen olyan erős izgalom fogott el, hogy két mondat után teljesen belesültem a szövegembe, ezért fogtam magam, felálltam, megköszöntem, hogy itt lehettem és elindultam kifelé. Feladtam!

Kaptam még egy esélyt

A castingos nő adott nekem egy másik jelenetet, hogy ezzel menjek vissza, ha megtanultam. Meglepődtem, mit ne mondjak! Aztán pár perc múlva újra beléptem az ajtón, és mivel tudtam már, hogy mi vár rám odabent, olyan lazán adtam elő az egészet, hogy végig sem kellett játszanom, bekerültem a rendszerükbe. Végig kellett várnom, hogy minden válogatót meghallgassanak, mert aki “igen”-t kapott, azzal a nap végén felvették a jelenetét. Végül hét lány és hét fiú lett a befutó, de ahogy ezt feljebb is írtam, ez még nem jelentett semmit. Lehet, hogy soha az életben nem fognak visszahívni, pláne, hogy fiatal lányokból Dunát lehet rekeszteni…

Egy telefoncsörgéssel megváltozott a életem

Eltelt három hét, és a produkcióból hívtak. Közölték, hogy lenne egy főszerep, amire öt fiatal lányt választottak ki, és hogy menjek be a selejtezőre. Tudom, hogy közhelyesen hangzik, de éreztem, hogy ebből lesz valami! Valószínűleg azért, mert hittem magamban és semmit sem tartottam lehetetlennek…! Elérkezett a nap, és ott virítottam az RTL aulájában, a 158 centimmel, nagy barna szemekkel, és hosszú barna hajjal, a világos szemű, hosszú szőke hajú, magas lányok között… Nem értettem. Aztán behívtak minket, és ugyanaz volt a feladatunk, mint az általános válogatáson, csak sokkal több ember ült a kamera mögött, élükön a producerrel, akitől még a kollégái is tartottak egy kicsit. Végül, köztem és egy másik lány között nem tudtak dönteni, így egy újabb meghallgatásra volt szükség.

A mindent eldöntő utolsó kör

Akkor már nem nagyon izgultam, inkább csak izgatott voltam, mert annyira közelinek éreztem a célomat, hogy az már szinte kézzelfoghatóvá vált. Ez a casting már rendesen a stúdióban zajlott a díszletek között, előtte pedig a sminkszobában megcsinálták a hajunkat és szép sminkeket is kaptunk. Lent az aulánál szóltak a szőke lánynak, hogy engedje ki a haját, és bemehet. Nem értettem, miért olyan fontos ez, de aztán később már minden világossá vált, hogy miért csak szőke hosszú hajú lányokkal vagyok körülvéve, de ezt majd később… 😉

A szüleim is elkísértek, és emlékszem, hogy amíg várakoztunk a soromra a büfében, ott mászkáltak körülöttünk a sorozat híres szereplői, mi pedig mosolyogva eljátszottunk a gondolattal, milyen lenne, ha egyszer én is közéjük tartoznék. Az épületben egyébként minden helyiségben van egy tévé, amin nyomon lehet követni, mi zajlik bent a stúdióban, de nekem és a szüleimnek sem engedték nézni, nehogy meglássam, mi lesz a jelenet. A szőke lány elég sokáig volt bent, mi pedig a kiszűrődő hangokból próbáltuk kitalálni, mi lesz a feladatom. Majd szólítottak, én következtem!

A sorozat valódi szereplőivel kellett játszanom, miközben legalább húszan csak engem figyeltek. Félelmetes volt! Nem is tudtam, hogy egy stúdióban ennyi ember tartózkodik a felvétel ideje alatt, nem beszélve a különböző vezérlőkről.  Egyszer bele is sültem a szövegembe, de kisegítettek, és szerencsére tudtam úgy folytatni, hogy nem pánikoltam be. Amikor végeztem, a stúdióból kifelé menet odajött hozzám a producer, átkarolta a vállamat és mosolyogva kérdezte: “Szóval ez az, amit szeretnél?” Válaszoltam: “Persze, hogy ez!” Csak mosolyogva bólintott, és elengedett.

Odaértünk a casting szobához és behívták a másik lányt. Nem volt bent egy percet sem, amikor pedig kijött, láttam, hogy könnyes a szeme. Valamit odasúgott az apukájának, aki erre elköszönt, és sok sikert kívánt! “Miiii??? Ez most az amire gondolok???” – néztünk a szüleimmel egymásra, de már hívtak is be. Leültem, vártak egy pár másodpercet, míg én zavartan néztem körbe, majd azt mondta a producer: “Tiéd a szerep!”

“Istenem, bekerültem!”

Folyt. köv.!

Forrás:

Style.hu

(photo by Nagy Botond)

Hozzászólások