Boldogan mondanám, hogy a képen látható két csík igaz, de sajnos be kell ismernem, hogy az egyik csak piros filctoll.

Harminc évvel ezelőtt ciki volt, ha a húszas éveid közepére nem volt legalább egy, de inkább több gyereked. Vénlánynak számítottál, ha 25 éves korodra még nem vettek feleségül.

Most viszont…

Ciki, ha a húszas éveid közepére nincs egy „jól” fizető állásod. Ha nem beszélsz legalább két nyelven. Vagy, ha a munkád mellett magánéletet is szeretnél. Minden munkahelyre legalább 5 év tapasztalattal rendelkező, ugyanakkor friss diplomás, lendületes, strapabíró fiatalokat keresnek, akik az olcsó fizetés ellenére rendkívül elszántak és szívesen áldozzák fel a napi 12 órájukat, olykor a hétvégéjüket is, puszira persze.

Miután agyoniskoláztuk magunkat (ami pont arra elég, hogy alkalmazottak legyünk egy „középszar” fizetésért), jó esetben ilyen lehetőségekkel indulunk. Körülbelül harminc éves korunkra jutunk el oda, hogy bemerjünk vállalni egy kis esküvőt, vagy tovább megyek, gyermeket szüljünk. Ilyenek a körülmények…

Ugyanakkor, tartozunk magunknak azzal, hogy mielőtt kötelességtudó szülőkké válunk, éljünk egy kicsit. Nem szabad megfeledkeznünk a saját vágyainkról sem, habár ennyi elvárással a hátunk mögött, szinte lehetetlennek tűnik!

Régen, a „hamar szülőkké vált édesanyák” ettől óvtak minket. Féltettek, hogyha túl korán családot alapítunk, nem lesz időnk magunkra, megvalósítani az álmainkat. Most viszont, az állandó karrierépítéssel átestünk a ló túlsó oldalára!

Félreértés ne essék, abszolút támogatom, és én is az önmegvalósítás csónakjában evezek. Csakhogy, a biológiai óra meg ketyeg, és mire összehozunk egy megfelelő életminőséget, amiben be merünk vállani egy gyereket, már szülnünk is kell, nehogy kicsússzunk az időből (feltéve, ha normális pasit is sikerült találni hozzá…). Így aztán rengeteg „tervezett baba” születik, mi pedig a túlhajszoltságban nehezen tudunk önfeledt fiatalok maradni. Picit oda a varázsa, nem igaz?

Habár, 2017-ben elkezdődött valamiféle áradat, mivel minden második lány ismerősöm vagy barátnőm teherbe esett, vagy legalább eljegyezték. És mind 30 alatt! Kezd visszaállni a tökéletes egyensúly?

Ami az anyai ösztöneimet illeti, igen, készen állnék édesanyává válni. Viszont, nem szeretnék én is a két szék – azaz munka és a család – közül a „pad alá esni” és elfelejteni magamat. Van még min dolgoznom a családalapításig, de mielőtt egy kisbabának szentelném minden figyelmem, most van itt az ideje megtenni mindent, amire csak Szabó Kitti vágyik.

Fotó: Oláh Martin Photography

Hozzászólások